Volt valami különös abban a három lányban, akik beköltöztek a falu szélén omladozó ódon, viktoriánus udvarházba. Az oregoni Briar Creek lakói soha nem láttak Rowanhez, Kestrelhez és Jade-hez fogható, szinte természetfölötti szépségeket. Nem csoda, hogy a szomszédban lakó Mark Carter azonnal és halálosan beleszeret a legfiatalabba. A nővére, Mary-Lynette azonban sötét és véres tettekre képesnek tartja őket, és egy rémálomszerű éjszakai élmény látszólag be is igazolja félelmeit. Pedig a három nővér azért jött ide, hogy kiszabaduljon az Éjszaka Világából. A bátyjuk, Ash akit már megismerhettünk a sorozat előző kötetéből, – A titkos vámpírból – azért jött utánuk, hogy visszavigye őket mindenáron. Ám amikor találkozik Mary-Lynette-tel, villámcsapásként éri őket a felismerés: ő, a vámpír és az emberlány lelki társak! Az éjszaka lányai, a Night World sorozat második kötete különös konfliktusra épül: olyan vámpírokról szól, akik meghasonlottak a vámpírsággal, és új életet akarnak kezdeni. Ám ez azzal jár, hogy meg kell szegniük a Törvényeket, meg kell küzdeniük a vámpírvilág poroszlóival, egy ellenséges vérfarkassal, s ami a legnehezebb: önmagukkal.
A könyvet egy osztálytársamtól kaptam szülinapomra. Elmondta, hogy sajnálja, de csak miután hazaért, vette észre, hogy ez egy második rész. Minden esetre én nem sajnáltam. Olvastam moly.hu-n a könyv első részének A titkos vámpír-nak az értékeléseit. És bizony túlnyomó részt (körülbelül 80%) 0,5 ; 1 ; 1,5 maximum 3 csillagosak voltak. De abból a szempontból, hogy a könyv tulajdonképpen egyetlenegy szereplőben - nevezetesen Ash - osztozik az első kötettel mázlim volt. Új szemszögből kaptam a történetet, mindent megértettem, nem maradt kérdés.
A borító, őszintén szólva, nekem nem tetszik. Mondjuk az arcon tükröződő erdő és a vércsepp a modell szája sarkában jó ötlet volt. Nem túl egyértelmű, de Rowant - a legidősebb vámpírnővért - ábrázolják. De nem értem, hogy miért pont őt. Sokkal logikusabb lenne, ha mindhárom vámpírnővér vagy Ash, esetleg Mary-Lynette szerepelne rajta.
A történet alapötlete nagyon jó volt, viszont ennél sokkalta többet ki lehetett volna hozni belőle. Az írónő nem használta ki a lehetőségeket, amiket magának állított fel. De még így is jó lett volna, ha jól fogalmaz. Nem azt mondom, érthető volt, el tudtam képzelni a leírtakat, de egyszerűen nem tartotta fenn az érdeklődésemet. A könyv végén, a "finálé" történetileg érdekes, izgalmas lenne. De olyan egyszerűen lett megírva, hogy egyszerűen én, az olvasó, nem izgultam, hogy úristen, mi fog történni. Csak "aham. Aham. Ja. Igen, biztos." volt a reakcióm. Más könyveknél még a szívem is hevesebben vert, mintha ott lettem volna. De ennél nem. Az isten szerelmére! Felrobbantottak egy kocsit, és.... na mindegy, szóval nem akarom elspoilerezni, de volt valaki a kocsinál, amikor ez megtörtént. Más könyveknél ilyenkor muszáj leraknom az olvasmányomat, és járkálni egy kört a szobámban, hogy meg tudtam emészteni a történteket. Itt csak egyszerűen elolvastam, aztán annyi. Na meg a "szerelmi" szál! Jobb lenne, ha meg sem említeném! Úgy jön le, mintha az írónő soha nem lett volna szerelmes, de még csak nem is csókolózott volna életében. Engem kifejezetten bosszantott, engem nagy romantika rajongót, hogy nem írja le azt az egyetlen nyomorúságos csókjelenetet. "Amikor hozzákezdett..." Na ez mi, kérem szépen? Még annyi sincs, még az a minimum sincs meg, hogy "ajka az ajkához ért...". Hát...
A szereplők. Hát először is, összefoglalva keveselltem a szereplőket. Körülbelül 10 fontos, nem csak említés szintjén megjelenő szereplő volt. És ebből 1 már a könyv elején halott!
Mary-Lynette, egy erőszakos, nem reálisan gondolkodó lány, aki másra sem tud gondolni csak a csillagokra, meg a bolygókra, és a nem tudom milyen csillagködökre. Körülbelül eddig terjed az agya. Ja, meg az éjszaka közepén felásni a szomszéd kertjét, igaz, ez nem jön össze neki.
Rowan, Kestrel és Jade. A haj- és szemszínükön, meg a karcsúságukon kívül annyit tudunk meg róluk, hogy gyönyörűek. A tulajdonságaik kimerül kb 2-2 darabban. Rowan a bölcs és előretekintő, Kestrel a vadállatias és szenvedélyes, Jade pedig jámbor és mindig vidám.
Ash. A világ legbénább udvarlója, és fogadni mernék, hogy januári. Na, ezzel most senkit nem akarok megbántani, csak hát ugye van egy rakat születési hónap szerint jellemző kép a facebookon. És volt egy olyan végtelenül gyönyörű és kulturált, hogy "Melyik elcseszett hónapban születtél?" És a januárnál olyan reálisan leírja Ash jellemét... Sznob ...ööö, izé nem nagyon akarok káromkodni, tehát csak annyit mondok, hogy népművészeti cserépedény, aztán érti aki érti. A következő egy szintén nem nyomdaképes kifejezés, tehát átköltöm kicsit: Sznob "népművészeti cserépedény", aki azt hiszi magáról, hogy "utcalány" okos. Aki nem érti, azt sajnálom.
Borító: 5/2
Szereplők: 5/2
Történet: 5/3
Összesen: 15/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése